„Ki hozza a gyufát?” – kérdezte Anna, a segítőm, miközben a tábori jegyzetfüzetet lapozta.
„A gyufát én, a nyársakat te, a mesét pedig a gyerekek” – feleltem, és mindketten nevettünk, mert ezt a párbeszédet minden nyáron elmondjuk a tábortűz előtti délutánon.
Hat éve szervezünk nyári tábort a tanyánkon, és a tábortűzes este mindig a hét csúcspontja. Délután a gyerekek gyűjtik a gallyakat, és közben megtanulják, melyik ág ég jól, és melyik csak füstöl. Napnyugta előtt körbejárjuk a tűzrakóhelyet, kijelöljük a biztonsági kört, amin belül csak felnőtt állhat, és odakészítünk két vödör vizet.
A legjobb rész mégis az, amikor a tűz leég parázsra, és jönnek a történetek. Minden gyerek mondhat egy mondatot, a következő folytatja, és a végére olyan mese kerekedik ki, amit senki nem tudott volna egyedül kitalálni.
A tábortűzhöz azonban fa kell, és a fa idén nem akart magától kettéválni.
A rönkhasítónk, amivel a tűzifát készítjük elő, júniusban egyszer csak lelassult. A dugattyú lustán, akadozva tolta a rönköt, és a gép alatt egy kis olajfolt jelent meg a betonon. A táborig két hét volt hátra, a tűzifa fele még hasítatlanul állt az udvaron. Akkor még nem sejtettem, hogy a megoldás felé az első lépést egy este az Olajwebshop.hu egyik oldalán teszem meg.
Este beírtam a keresőbe, hogy hidraulikaolaj, mert sejtettem, hogy a baj valahol ott van. Az egyik első találat a webáruház hidraulika olajokról szóló oldala volt, és bár eredetileg csak gyors választ akartam, végül egy fél órán át olvastam. Az oldal közérthetően elmagyarázza, hogy ez az olaj nem egyszerűen kenőanyag. Ez viszi át az erőt a gépben, közben ken, tömít, hűt, és elszállítja a szennyeződéseket is. Ha ebből kevés van, vagy nem megfelelő, a gép pont úgy viselkedik, ahogy a mienk.
Azt is megtudtam, hogy többféle ilyen olaj létezik: ásványi alapú, szintetikus, és vannak biológiailag gyorsan lebomló változatok is. Az oldal szerint az ásványi olaj költséghatékonyabb, a szintetikus jobb teljesítményű, de jóval drágább. A lap alján viszkozitási osztályok szerint is lehet böngészni, és az ismertetőből kiderül, hogy a választás a gép és a szivattyú kialakításától, az üzemi hőmérséklettől és a nyomástól függ.
Ez a mondat volt a legfontosabb számomra. Nem nekem kellett kitalálnom, mi való a rönkhasítóba, hanem meg kellett néznem, mit ír elő a gyártó. Előkerestem a gépkönyvet a műhely polcáról, és ott állt, milyen besorolású olaj kell bele. A szomszéd faluban lakó gépszerelő ismerősöm is megerősítette, hogy ehhez kell igazodni, és nem a kannán lévő ígéretekhez.
A gépkönyv szerinti olajat a hidraulikaolaj kategóriában kerestem meg, utánvéttel kértem, és pár nap múlva a futár ki is hozta a tanyára. A szerelő ismerős egy szombat délelőtt jött át, kávé mellett megnézte a gépet, kicserélte a szivárgó tömítést, feltöltötte, és a rönkhasító újra egyenletesen, zökkenők nélkül dolgozott. Egy délután alatt végeztünk a maradék fával, a nagyobb gyerekek pedig, akik a tábor előtt már megérkeztek segíteni, talicskával hordták a hasábokat a tűzrakóhely mellé.
Az Olajwebshop.hu oldalán egyébként azt is olvastam, hogy a gépek hidraulikájában dolgozó olajok a motorolajok után a legfontosabb kenőanyagok. Erre addig sosem gondoltam, pedig a tanyán körülöttünk szinte minden gép hidraulikával emel, tol vagy billent valamit.
A tábortűz idén is a hét csúcspontja lett. A gyerekek a biztonsági körön kívül ültek, a parázs fölött pirult a kenyér, és a közös mese a végére egy sárkányról szólt, aki fát hasogatott a falunak. Anna a sötétben rám nézett és mosolygott, én pedig arra gondoltam, hogy a jó estéhez a gyufa, a nyárs és a mese mellett az is kell, hogy a háttérben minden gép rendben legyen. Jövő tavasszal, még a táborszervezés előtt, a gépkönyvvel a kezemben újra az Olajwebshop.hu ismertetőjét nyitom meg, és nem várom meg, hogy a rönkhasító szóljon.