Péntek délig kellett leadni a jelentkezést a téli szünet napközis táborába, és csütörtök este még mindig nem tudtuk eldönteni, melyik legyen. A hétéves fiam a robotikás tábort akarta, mert ott állítólag saját kis járművet lehet építeni. A feleségem az erdei tábor mellett érvelt, ahol a gyerekek egész nap kint vannak, madáretetőt készítenek, és nyomokat keresnek a hóban. Én informatikusként persze a robotika felé hajlottam, de közben tudtam, hogy egész héten ő is képernyő előtt ülne, mint az apja. Végül a fiam döntött. Megkérdeztem tőle, mire emlékezne szívesebben tavasszal, és pár perc gondolkodás után azt mondta: arra, hogy tüzet raktunk és teát főztünk rajta. Péntek reggel kilenckor leadtam a jelentkezést az erdei táborba, és megkönnyebbülten csuktam le a laptopot.
Aznap délután viszont egy másik határidő is a nyakamba szakadt, csak az nem a gyerek naptárában volt, hanem a kertben.
A kertben van egy csőkút, abból öntözünk, és a gyerekek nyáron abból töltik a kis medencét. A benne lévő búvárszivattyú szeptemberben furcsán kezdett működni, októberre pedig teljesen leállt. Az időjárás-jelentés a jövő hétre első fagyot ígért, és tudtam, hogy ha addig nem csinálunk vele valamit, tavasszal még nagyobb gondunk lesz. Az első, akit felhívtam, Gábor volt, a régi osztálytársam, aki ma kutakkal és vízrendszerekkel foglalkozik. Ő gondolkodás nélkül a szivattyubolt.hu oldalát ajánlotta, mert a munkája miatt jól ismeri a kínálatukat.
Gábor szombat reggel jött ki. Kiemelte a régi szivattyút a kútból, a kábelt és a csövet szépen feltekerte a fűben, és megmutatta, hogy a gép alja tele van finom homokkal. Elmagyarázta, hogy a homok lassan koptatja a belsejét, és ennek a szivattyúnak a hangja már hetek óta jelezte, hogy baj van, csak én nem tudtam, mire figyeljek. Megnézte a vízszintet is, és közölte, hogy ezt már nem érdemes javíttatni. Közben elmondta, hogy egy jó szivattyú webáruház az ő munkájában azért fontos, mert ott a csőkútba, ásott kútba és medencébe való gépek külön vannak, és nem kell a vevőnek kitalálnia, melyik kategória az övé.
Este, amikor a gyerekek elaludtak, beírtam a böngészőbe a címet, amit Gábor küldött, és feljött az oldal, aminek már a neve is elárulta, mit találok ott: Szivattyú Webáruház – szivattyúk, házi vízművek, kiegészítők. Informatikusként először a blogot olvastam végig. Volt ott egy írás arról, mi a különbség a búvárszivattyú és a merülő szivattyú között, és bevallom, addig azt hittem, a kettő ugyanaz. Ezután már értettem, miről beszél Gábor, amikor a csőkút átmérőjét emlegette. A kiemelt termékek között Lowara csőkútszivattyút is láttam, de a konkrét típust Gábor választotta ki, a kútunk adataihoz igazítva.
A rendelést vasárnap este adtam le, és a SimplePay felületén fizettem, mert nekem az a legkényelmesebb, és így a kanapéról sem kellett felkelnem. A csomag a következő héten megérkezett, Gábor pedig csütörtökön, egy nappal a fagy előtt beszerelte. A villanyos részt egy kollégája kötötte be, a fiam pedig végig ott guggolt mellettük, és mindent megkérdezett: miért ilyen hosszú a kábel, hová megy a cső, honnan tudja a gép, mikor kell leállnia. Gábor türelmesen válaszolt mindenre, és a végén megengedte neki, hogy ő tartsa a lámpát. Utána hárman álltunk a kútnál, amikor elindította. A slagból egyenletesen jött a víz, a fiam pedig tapsolt, mintha tűzijáték lenne.
Azóta a kút téliesítését is Gábor csinálta meg, és tavaszra nincs más dolgunk, mint visszahívni őt. Gábor szerint egy szivattyú webáruház akkor ér a legtöbbet, ha olyan ember böngészi, aki tudja, mit keres benne, és ebben nálunk ő volt az a valaki.
A fiam a téli szünetben ott lesz az erdei táborban, tüzet rak és teát főz, én pedig egy kicsit büszke vagyok magunkra, hogy mindkét határidőt sikerült tartanunk. Ha tavasszal újra megtelik a kis medence a csőkút vizével, Gábornak és a szivattyubolt.hu-nak is jár majd egy pohár limonádé a kerti asztalnál. Ennél jobban nem is alakulhatott volna, hogy egy szakember barát szivattyú webáruházat ajánlott nekem.
