Vannak esős napok, és vannak olyanok is, amikor egy kiadós kirándulás után hazaérve jóformán semmit nem akarunk csinálni. Otthon ilyenkor csak besüppednénk a tévé előtti kis fotelbe, de a táborban nincs tévé, nincs fotel, nincs tunyulás. Mit lehet ilyenkor tenni? Ez főleg akkor égető kérdés, ha a táborban gyerekek is vannak, akik megszokták a színes-szagos programokat, ahol ugrál és villódzik minden. Az ő figyelmüket nem valószínű, hogy több héten át leköti a természet. Ezért javaslom, hogy még táborba indulás előtt látogassatok el egy érme boltba (például: regipenzfelvasarlas.hu). Ott a szakértők a saját érméitekről fogják megmondani, hogy pontosan mennyit érnek, milyen régiek, honnét származhatnak. Ezzel a tudással felvértezve lehet készülni az esős, pihenős napokra. Ahogy olvasgatni és tanulni az iménti weboldalról is érdemes.
Gyerekként a legnagyobb élmény ugyanis a tanulás. Az pedig roppant izgalmas, amikor minket körülvevő hétköznapi tárgyakról tudhatunk meg valami nem hétköznapit – aztán el lehet hencegni ezzel a többlet tudással a felnőtteknek.
Javaslom, gyűjtsétek össze azokat a pénzérméket, értékpapírokat, bankjegyeket, amik ma már nincsenek használatban. Néhányról ránézésre meg lehet mondani, hogy antik, némely viszont titokban őrzi a készítésének körülményeit. Ismerősöket is végig lehet kérdezni, gyakori a háztartásokban a meglapuló régi pénz, s ha megtudják, hogy tábori szórakozásra kell, az ismerősök minden bizonnyal nagylelkűen fognak adakozni.
Ezután az összegyűlt vagyont vigyük el az alább linkelt érme boltba. Az érme bolt azért is jobb választás, mint az internet, mert az utóbbin megtévesztő információkra bukkanhatunk, és hozzá nem értésünk miatt elhihetjük a valótlanságokat. Ha viszont felkeresünk egy érme boltot, ott szakemberek állnak a rendelkezésünkre, és készségesen megállapítják azt, amit az internet nem tud, és személyre szabott segítséget nyújtanak.
Ez az érme bolt például jól megközelíthető helyen helyezkedik el Budapesten, bármikor könnyen útba ejthetjük.
Azért is előnyös megvizsgáltatni a szakemberekkel a pénzt, mert kiderülhet, hogy jóval többet ér a régi pénz, mint amit sejtettünk. Ha elfogadjuk az ajánlatukat, fel is vásárolják tőlünk a régi érméket, bár én személy szerint előbb elvinném a táborba, dicsekednék vele egy kicsit, és csak utána váltanám be a régi pénzt új pénzre. Azért is hasznos elvinni az értékes érméket egy kis bemutatóra, hogy a gyerekek is tanulhassanak belőle, hogy mire figyeljenek, amikor pénzt vizsgálnak. Hogyha van előttük pár szemléletes darab, sokkal egyszerűbb bemutatni, mintha csak elbeszélésből kéne elképzelniük, vagy mintha interneten keresgélnénk, hogy illusztrálni tudjuk.
A régi érmékkel remekül lehet játszani is. Például jól próbára teszi a gyerekek elemző képességét. Nézzék csak meg a címert, a feliratot, az arcképet, vagy bármilyen mintát, amit látnak rajta! Mire lehet következtetni ebből? Itt ismét kiemelem, hogy áldásos dolog, ha korábban kaptunk egy kis okítást az érme bolt szakembereitől, nehogy felsüljünk saját érméink kérdéseiben.
Az analizálás mellett az ok-okozati összefüggések felismerésére, a történelmi és gazdasági helyzet feltérképezésére is nevelhet, ha képesek vagyunk egy tárgyat alaposan megvizsgálni. Ez még felnőtteknek sem egyszerű, akik már tisztában vannak a főbb történelmi eseményekkel. A gyerekek viszont lelkesen fognak találgatni, és ujjonganak, ha beletrafáltak a helyes válaszba. Egyenesen régésznek érezhetik magukat! Ami nagy szó, tekintve, hogy egy esős tábori napon sikerül ezt elérnünk.
A regipenzfelvasarlas.hu-ról viszont nem győzöm hangsúlyozni, rengeteget tanultam.
Legelőször érméket a római császárok gyűjtöttek, ebből alakult ki fokozatosan, hogy létrejöttek a közgyűjteményeik is, és az átlag ember is megtekinthette a pénzritkaságokat. Ma már bárki számára elérhetőek az ilyen érme boltok, ahol adják-veszik a régi pénzeket. Hogyha a gyerekeket lekötötte az érmézés, el lehet gondolkodni azon, hogy meghívjunk egyszer egy numizmatikust hozzájuk, vagy mi magunk látogassunk el egy műhelybe – persze csak a szakember előzetes engedélyével.
Lefogadom, hogyha egy szenvedélyes mester tart előadást a maga tudományáról, az olyan lebilincselő, hogy egy életen át emlékezni fognak rá, és talán a pályaválasztásukat is befolyásolja. Arra legalábbis biztosan fog hatni, hogy feltúrják otthon a fiókokat, átnézzék a régi tárcákat, és az értékesnek tűnő darabokat összegyűjtsék. Aztán irány az érme bolt.
Kérdés persze, hogy milyen az a régi pénz, amivel érdemes egyáltalán felkeresni az érme boltot? Nos, az az érmebolt, amiről beszéltem korábban, ezt is részletezi a weboldalán.
Jó dolog, hogyha a XX. század előtt gyártották le az érmét, és természetesen befolyásolja az értékét az adott tárgy állapota is. Tehát egy megviseltebb, fakóbb, olvashatatlanabb írású érme kevésbé lesz értékes, mint az, amelyik úgy néz ki, mintha most jött volna ki a pénzverdéből. Értéknövelő még a pénz anyaga. Az arany és ezüst érméket többre becsülik, mint az olcsóbb fémekből készülteket.
Ritkaságnak tehát az számít, amit ma már nem bocsátanak ki, nem gyártanak után. Van néhány különleges alkalomra szánt széria, amiről sokan azt gondolják, hogy értékes, mivelhogy ritkaság. Ezek viszont a szó klasszikus értelmében nem ritkaságok, ha a mai napig forgalomban vannak. Bár azért én mindig tartok magamnál egy ünnepi kiadású ötvenest a pénztárcám cipzáros zsebében, valahogy babonásan hiszen, hogy szerencsét hoz.
Különösen érdekesek a gyűjtőknek azok a darabok, amikből csak néhány példány maradt fenn. Lehet ennek az az oka, hogy eleve keveset vertek belőle, de persze az is lehet, hogy a nagy része eltűnt, akár háborúk alatt, akár a tengeren valamilyen rakománnyal. Itt ismét képbe jön a szakemberek szerepe. Ha meglátogatunk egy érme boltot, ott pontos becslést kapunk, míg mi otthon csak találgathatunk az érméink ritkaságáról.
Ha nem a pénzkereset az elsődleges szándékunk, akkor is jó ötlet ellátogatni egy érme boltba. Gyakran lebecsüljük a régi tárgyakat, és úgy tekintünk rájuk, mint poros, érdektelen és haszontalan csecsebecsékre. Pedig egykoron kézről kézre jártak ezek a pénzek, tejet és kenyeret vettek rajtuk. Az életet segítették, csak úgy, mint a maiak. S az, hogy milyen portré van az érmén, milyen felirat, címer vagy ábra, az árulkodik arról, hogy mi volt fontos a kor emberének, vagy mi az, amit fontossá akartak tenni neki.
A pénz tehát nagyon őszinte. Nap mint nap előkerül, ezért olyasmi kell, hogy szerepeljen rajta, amivel a használója egyetért és azonosulni tud.
Ilyen szemmel is érdemes végignézni korról korra a pénzeket. Mit vallott meg magáról az ember az ókorban, és mit a középkorban? Mi volt neki fontos Napóleon korában, és mi Marie Antoinette idején? S mit ért egy-egy darab? Egy kis karéj kenyeret, egy egész veknit, vagy egy morzsát? Mire költette el legszívesebben az átlag ember az érmécskéit?
Hogyha bemegyünk egy érme boltba, jussanak eszünkbe ezek a kérdések. Pár száz év, és a mi pénzeinket is por lepi majd, és mások fognak azokon tűnődni, amiken most mi. Ugyan nekünk mi volt a fontos, itt a mában?
Én azt javaslom, legyen most fontos a táborozás, érezzük jól magunkat. Ehhez pedig készüljünk. Halásszuk össze a pincéből meg a padlásról az érméket, bankjegyeket, vigyük el egy szakemberhez, és az érme bolt meglátogatása után adjuk át magunkat a táborozás örömeinek.