Elfelejtettem a sátorcövekeket. Harminc gyerek, négy nagy csapatsátor, a délutáni égen már gyűltek a felhők, én pedig a kisbusz csomagtartójában kotorásztam, és pontosan tudtam, hogy a cövekes zsák a garázsban maradt, a polc alsó szintjén, ahová előző este félretettem, hogy majd biztosan nem felejtem el.
Tizenegy éve szervezek nyári táborokat, és ez az a fajta hiba, amit az ember nem engedhet meg magának. A gyerekek persze ebből is kalandot csináltak. Kettesével indultak az erdőszélre egyenes, száraz ágakért, a nagyobbak bicskával hegyezték ki őket, a kisebbek pedig kövekkel verték be a földbe. Az eső végül csak éjjel jött meg, és a sátrak, legnagyobb meglepetésemre, kibírták. Reggel az egyik kislány büszkén mutatta, hogy az ő ága tartja a bejárat sarkát.
Azóta a csomaglistám első sora csupa nagybetűvel azt mondja: CÖVEK. Megtanultam, hogy a tábori hibák többsége nem nagy dolgokból jön, hanem abból, amit annyiszor csináltunk már, hogy nem figyelünk rá. A megszokott dolgokat nem ellenőrizzük, mert azt hisszük, maguktól rendben vannak.
Ez a gondolat néhány héttel később, egy egészen más vita kapcsán tért vissza hozzám.
Van egy Facebook-csoport, ahol táborvezetők osztják meg egymással a programötleteiket, a csapatjátékokat és a rossz idő esetére tartogatott tervet. Ősszel valaki feltett egy kérdést, ami pár óra alatt rengeteg hozzászólást kapott: rendben van-e, ha a vezetők este, amikor a gyerekek már alszanak, megisznak egy-két sört a tűz mellett. Én az elsők között írtam, hogy szerintem ezzel nincs gond, egy sör senkinek nem árt, és megérdemeljük egy hosszú nap után.
Valaki a válaszomra csak egy linket tett be, egy mondattal: „Érdemes elolvasni, mielőtt eldöntjük.” A felepulok.hu egyik cikke volt az alkoholizmus fokozatairól. Kicsit sértődötten nyitottam meg, de végigolvastam.
Az első rész rögtön azzal kezdte, ami engem is megnyugtatott volna: a WHO bizonyos ajánlásai szerint felnőtt nőknél heti 14, férfiaknál heti 21 egység alkohol még nem jelent gondot. Csakhogy a cikk szerint ebből a számításból kimarad valami. Az, hogy az alkohol a gondolkodásra ható szer, ami rendszeres használat mellett hozzászokást, végül függőséget okozhat, és ez nem válogat, annál is kialakulhat, aki soha nem akarta.
Ennél is jobban megfogott egy mondat a kockázati ivásról. Azt írták, hogy aki rendszeresen fogyaszt alkoholt, azt már kockázati ivónak kell tekinteni, akkor is, ha rövid távon nem látszik rajta semmi. Én addig az alkohol hatásai alatt a másnapos fejfájást és a túl hangos nevetést értettem, vagyis azt, ami látszik. A cikk viszont arról szólt, ami nem látszik, és ami évek alatt alakul ki, csendben, mint a polc alsó szintjén felejtett zsák.
Végigszámoltam az előző nyarat. Hat turnus, mindegyik egy hét, és szinte minden estém úgy zárult, hogy a tűz mellett két-három sört megittam. Otthon, a táborok között is megvolt az esti üveg. Nem éreztem bajnak, hiszen sosem voltam részeg, sosem hagytam cserben senkit. Pont ez volt az, amire a cikk figyelmeztetett: a megszokást nem ellenőrizzük.
Nem írtam vissza azonnal. Másnap kitöröltem a korábbi hozzászólásomat, és helyette azt írtam, hogy elolvastam, és megváltozott a véleményem. Néhányan kinevettek, többen viszont privátban írtak, hogy ők is elgondolkodtak. Volt, aki csak annyit kérdezett, hol talált rá az, aki a linket küldte.
Szerintem ez a cikk nem arról szólt, hogy aki egy sört iszik a tűz mellett, az baj. Arról szólt, hogy érdemes megnézni azt, amit annyira megszoktunk, hogy már észre sem vesszük. Az alkohol hatásai közül engem nem a látványosak ijesztettek meg, hanem azok, amelyek évekig nem adnak jelet.
Jövő nyáron a vezetői csapattal alkoholmentes táborokat tartunk, ezt közösen döntöttük el, nem én írtam elő. Este a tűz mellett teát főzünk egy kormos bográcsban, és a gyerekek szerint sokkal izgalmasabb, amikor mi is fennmaradunk velük egy kicsit csillagot nézni.
A csomaglistám első sora továbbra is a cövek. Alatta viszont van egy új sor, amit senkinek nem mutatok meg, csak magamnak írtam fel: „nézd meg azt is, amit megszoktál”. Ezt a mondatot a felepulok.hu cikkének köszönhetem, és annak az ismeretlen csoporttagnak, aki nem vitatkozott velem, csak adott egy linket.